Job 31

Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.1Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává. 2

Jób beszédeinek befejezése: erősíti, hogy feddhetetlenül járt Isten és emberek előtt

3Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. ^a 4És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? ^b 5Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem? ^c 6Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet? ^d 7Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: ^e 8Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! ^f 9Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: 10Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! ^g 11Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: ^h 12Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. ⁱ 13Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn. ^j 14Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. ^k 15Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: 16Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? ^l 17Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? ^m 18Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; ⁿ 19És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; ^o 20Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt! ^p 21Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; ^q 22Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; ^r 23Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; ^s 24A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! 25Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! ^t 26Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! ^u 27Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; ^v 28Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, ^w 29És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: ^x 30Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! ^y 31Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; 32(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!) ^z 33Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott? ^aa 34(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) ^ab 35Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: ^ac 36Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki! ^ad 37Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. ^ae 38Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! ^af 39Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! ^ag 40Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; ^ah